Sokan úgy beszélnek a kannabisz legalizációjáról, mintha két lehetőség lenne:

TILTOTT → LEGÁLIS

A valóság ennél jóval összetettebb.

Egy felelős drogpolitikai reform több egymásra épülő lépcsőből állhat.

1. DEKRIMINALIZÁCIÓ

A fogyasztó nem bűnöző.

Az első lépés nem feltétlenül az, hogy bárki szabadon árulhat kannabiszt.

Hanem az, hogy a saját használatra tartott kis mennyiség miatt az állam nem büntetőjogi eszközökkel kezeli a fogyasztót.

A rendőrségi és büntető igazságszolgáltatási kapacitást pedig elsősorban a valódi társadalmi károkat okozó bűncselekményekre lehet koncentrálni.

2. ORVOSI KANNABISZ

A beteg nem bűnöző, hanem beteg.

A gyógyászati célú kannabiszt külön kell választani a rekreációs használattól.

Orvosi indikáció → orvos → ellenőrzött készítmény → gyógyszertári hozzáférés → minőségbiztosítás.

Németországban ez külön jogi rendszerben működik: a MedCanG szabályozza a gyógyászati kannabisz termesztését, kereskedelmét, felírását és gyógyszertári kiadását.

3. OTTHONI TERMESZTÉS

A felnőtt saját fogyasztása nem feltétlenül jelent feketepiaci vásárlást.

Itt jelenik meg az önrendelkezés következő szintje:

saját növény → saját termés → saját fogyasztás.

Németországban a 18 év feletti, meghatározott feltételeknek megfelelő személyek legfeljebb 3 kannabisznövényt termeszthetnek saját fogyasztásra. A saját lakóhelyen legfeljebb 50 gramm szárított kannabisz tartható ilyen célból.

4. KÖZÖSSÉGI, NONPROFIT TERMESZTÉS

Ha valaki nem tud vagy nem akar otthon termeszteni, legyen ellenőrzött közösségi alternatíva.

Ez a cannabis club / Anbauvereinigung modell.

Nem klasszikus üzlet.

Nem szabadpiaci értékesítés.

Hanem engedélyezett, nem kereskedelmi célú közösségi termesztés és korlátozott átadás a tagok számára.

Németország ezt is beépítette a rendszerébe.

5. ÉS CSAK EZUTÁN JÖHET A SZABÁLYOZOTT PIAC

Ha egy ország eljut idáig, akkor már nem arról kell vitázni, hogy:

„Legyen-e drogbolt minden sarkon?”

Hanem arról, hogy:

  • ki termelhet?
  • milyen minőségben?
  • milyen THC/CBD-tartalommal?
  • milyen laborvizsgálattal?
  • ki értékesíthet?
  • milyen életkor felett?
  • mekkora mennyiségben?
  • milyen adó mellett?
  • hogyan védjük a fiatalkorúakat?
  • hogyan szorítjuk vissza a feketepiacot?
  • hogyan finanszírozzuk a prevenciót és a kutatást?

Ez a különbség a „mindent szabad” és a szabályozott legalizáció között.

NÉMETORSZÁG PONT JÓ PÉLDA ERRE:

A német modell nem egyszerűen annyi, hogy:

„Legalizálták a füvet.”

Hanem:

dekriminalizáció + orvosi hozzáférés + saját termesztés + nonprofit közösségi termesztés + szigorú korlátozások + ellenőrzés + értékelés.

És ez még mindig nem ugyanaz, mint egy teljesen szabad, kereskedelmi kannabiszpiac.

A kérdés tehát nem az, hogy:

„Legalizáljuk vagy ne legalizáljuk?”

Hanem:

MILYEN SZABÁLYOZÁSI RENDSZERT ÉPÍTÜNK A TILTÁS HELYÉRE?

Mert a tiltás önmagában nem szünteti meg a kannabisz használatát.

A szabályozás viszont képes lehet arra, hogy a feketepiac helyére ellenőrzött hozzáférést, a büntetés helyére egészségügyi és társadalmi szemléletet, a káosz helyére pedig világos szabályokat tegyen.

A legalizáció nem azt jelenti, hogy mindent szabad.
A legalizáció azt jelenti, hogy a tiltás helyére szabályozás kerül.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük