Sokan úgy beszélnek a kannabisz legalizációjáról, mintha két lehetőség lenne:
TILTOTT → LEGÁLIS
A valóság ennél jóval összetettebb.
Egy felelős drogpolitikai reform több egymásra épülő lépcsőből állhat.
1. DEKRIMINALIZÁCIÓ
A fogyasztó nem bűnöző.
Az első lépés nem feltétlenül az, hogy bárki szabadon árulhat kannabiszt.
Hanem az, hogy a saját használatra tartott kis mennyiség miatt az állam nem büntetőjogi eszközökkel kezeli a fogyasztót.
A rendőrségi és büntető igazságszolgáltatási kapacitást pedig elsősorban a valódi társadalmi károkat okozó bűncselekményekre lehet koncentrálni.
↓
2. ORVOSI KANNABISZ
A beteg nem bűnöző, hanem beteg.
A gyógyászati célú kannabiszt külön kell választani a rekreációs használattól.
Orvosi indikáció → orvos → ellenőrzött készítmény → gyógyszertári hozzáférés → minőségbiztosítás.
Németországban ez külön jogi rendszerben működik: a MedCanG szabályozza a gyógyászati kannabisz termesztését, kereskedelmét, felírását és gyógyszertári kiadását.
↓
3. OTTHONI TERMESZTÉS
A felnőtt saját fogyasztása nem feltétlenül jelent feketepiaci vásárlást.
Itt jelenik meg az önrendelkezés következő szintje:
saját növény → saját termés → saját fogyasztás.
Németországban a 18 év feletti, meghatározott feltételeknek megfelelő személyek legfeljebb 3 kannabisznövényt termeszthetnek saját fogyasztásra. A saját lakóhelyen legfeljebb 50 gramm szárított kannabisz tartható ilyen célból.
↓
4. KÖZÖSSÉGI, NONPROFIT TERMESZTÉS
Ha valaki nem tud vagy nem akar otthon termeszteni, legyen ellenőrzött közösségi alternatíva.
Ez a cannabis club / Anbauvereinigung modell.
Nem klasszikus üzlet.
Nem szabadpiaci értékesítés.
Hanem engedélyezett, nem kereskedelmi célú közösségi termesztés és korlátozott átadás a tagok számára.
Németország ezt is beépítette a rendszerébe.
↓
5. ÉS CSAK EZUTÁN JÖHET A SZABÁLYOZOTT PIAC
Ha egy ország eljut idáig, akkor már nem arról kell vitázni, hogy:
„Legyen-e drogbolt minden sarkon?”
Hanem arról, hogy:
- ki termelhet?
- milyen minőségben?
- milyen THC/CBD-tartalommal?
- milyen laborvizsgálattal?
- ki értékesíthet?
- milyen életkor felett?
- mekkora mennyiségben?
- milyen adó mellett?
- hogyan védjük a fiatalkorúakat?
- hogyan szorítjuk vissza a feketepiacot?
- hogyan finanszírozzuk a prevenciót és a kutatást?
Ez a különbség a „mindent szabad” és a szabályozott legalizáció között.
NÉMETORSZÁG PONT JÓ PÉLDA ERRE:
A német modell nem egyszerűen annyi, hogy:
„Legalizálták a füvet.”
Hanem:
dekriminalizáció + orvosi hozzáférés + saját termesztés + nonprofit közösségi termesztés + szigorú korlátozások + ellenőrzés + értékelés.
És ez még mindig nem ugyanaz, mint egy teljesen szabad, kereskedelmi kannabiszpiac.
A kérdés tehát nem az, hogy:
„Legalizáljuk vagy ne legalizáljuk?”
Hanem:
MILYEN SZABÁLYOZÁSI RENDSZERT ÉPÍTÜNK A TILTÁS HELYÉRE?
Mert a tiltás önmagában nem szünteti meg a kannabisz használatát.
A szabályozás viszont képes lehet arra, hogy a feketepiac helyére ellenőrzött hozzáférést, a büntetés helyére egészségügyi és társadalmi szemléletet, a káosz helyére pedig világos szabályokat tegyen.
A legalizáció nem azt jelenti, hogy mindent szabad.
A legalizáció azt jelenti, hogy a tiltás helyére szabályozás kerül.