Egy 2022-es kutatás érdekes összefüggést talált – az internet pedig természetesen azonnal csinált belőle egy sokkal nagyobb állítást.
„A kannabiszhasználók önzetlenebbek, jobb barátok, hűségesebbek, őszintébbek és erkölcsösebbek.”
Ezt a kijelentést az elmúlt években több közösségi médiás poszt is tudományos tényként kezdte terjeszteni. A történetnek azonban van egy apró szépséghibája: az eredeti tudományos tanulmány nem ezt állította.
Viszont amit ténylegesen találtak a kutatók, az így is kifejezetten érdekes.
A kutatás, amiből az egész elindult
- május 19-én jelent meg a Scientific Reports folyóiratban Jacob Miguel Vigil, Sarah S. Stith és Tiphanie Chanel tanulmánya „Cannabis consumption and prosociality” címmel.
A kutatók 146, 18–25 év közötti egészséges fiatal felnőttet vizsgáltak. A résztvevők kannabiszhasználatát többek között a vizeletben kimutatható THC alapján is vizsgálták, majd különböző pszichológiai tesztekkel mérték a proszociális viselkedést, az empátiát, bizonyos erkölcsi alapelveket, a társakba vetett bizalmat, a személyiségjegyeket és az agressziót.
És itt jön az érdekes rész.
A THC-t nem mutató résztvevőkhöz képest a kannabiszhasználók több vizsgált területen magasabb pontszámot értek el.
Több empátia? Igen !
A kannabiszhasználók magasabb pontszámot értek el az Empathy Quotient mérésén.
A hatásméret Cohen-féle d értéke 0,36 volt, ami nem valami pszichológiai „szuperképességet” jelent, de statisztikailag kimutatható különbséget igen.
Magyarul: ebben a mintában a kannabiszhasználók átlagosan empatikusabbnak bizonyultak a vizsgálatban alkalmazott mérőeszköz alapján.
Proszociális viselkedés: szintén magasabb !
A proszociális viselkedés mérésén is magasabb értékeket kaptak a kannabiszhasználók.
A hatásméret itt d = 0,34 volt.
A proszocialitás olyan viselkedéseket és attitűdöket foglal magában, amelyek más emberek jólétének előmozdítására irányulnak – például segítségnyújtás, együttműködés vagy mások érdekeinek figyelembevétele.
Ez már sokkal közelebb áll ahhoz az állításhoz, amit a mémek próbálnak megfogalmazni.
Csakhogy még mindig nem azt jelenti, hogy:
„Aki füvezik, az jobb ember.”
A tudomány ennél egy fokkal kevésbé izgalmas, de sokkal pontosabb.
Méltányosság és „ártalmatlanság”
A kutatók két morális alapelvet is vizsgáltak.
Az egyik a harmlessness, vagyis az ártalom elkerülésének fontossága. Ebben meglehetősen nagy különbséget találtak: d = 0,76.
A másik a fairness, vagyis a méltányosság/igazságosság. Ebben szintén a kannabiszhasználók értek el magasabb pontszámot, d = 0,49 értékkel.
Ez azért érdekes, mert ezek nem egyszerűen azt jelentik, hogy „jobban érzik magukat”.
A vizsgálatban szereplő morális kérdések azt próbálták feltérképezni, hogy a résztvevők mennyire tartják fontosnak például mások bántásának elkerülését és a méltányos bánásmódot.
De akkor tényleg hűségesebbek?
Nem.
Sőt, itt a mém konkrétan az eredeti kutatás ellenkező irányába indul.
Az ingroup loyalty, vagyis a saját csoporthoz való lojalitás mérésén a kannabiszhasználók alacsonyabb értéket mutattak.
A hatásméret d = −0,33 volt.
Ez nem azt jelenti, hogy a kannabiszhasználók „rossz barátok”.
Azt jelenti, hogy a saját csoportjukhoz való lojalitásra épülő morális alapelv kevésbé volt hangsúlyos náluk.
Ez pedig akár egy teljesen más társadalmi értelmezést is lehetővé tesz:
kevésbé „mi kontra ők” gondolkodás.
De ezt már értelmezésként kell kezelni, nem bizonyított következtetésként.
És az őszinteség?
Itt is érdemes megállítani a mémvonatot.
A kutatók vizsgálták a peer trust, vagyis a társakba vetett bizalom különböző aspektusait – többek között a megbízhatóságot, kiszámíthatóságot és a hitet.
Összességében nem találtak szignifikáns különbséget a kannabiszhasználók és a kontrollcsoport között.
Vagyis nincs olyan tudományos alapunk ebből a tanulmányból, hogy:
„A füvezők őszintébbek.”
Ez egyszerűen nincs benne az eredményekben.
Van azonban egy még érdekesebb eredmény !
A kutatók nemcsak azt vizsgálták, hogy valaki használ-e kannabiszt, hanem azt is, hogy mennyi idő telt el a legutóbbi használat óta.
A frissebb használat összefüggött többek között magasabb empátia-, méltányosság- és ártalomkerülési pontszámokkal.
A szerzők ezért azt vetették fel, hogy a kannabiszfogyasztásnak lehet rövid távú, proszociális hatása, amely az idő előrehaladtával csökkenhet.
Ez azonban még mindig összefüggés, nem bizonyított ok-okozati kapcsolat.
És itt van a kutatás Achilles-sarka !
A vizsgálat mindössze 146 fiatal felnőttre terjedt ki, akik egyetemi hallgatók voltak.
Ez nem egy több tízezer embert követő, randomizált, hosszú távú klinikai vizsgálat.
A kutatás ráadásul megfigyeléses jellegű volt.
Ezért nem tudjuk biztosan kijelenteni, hogy:
a kannabisz tette empatikusabbá ezeket az embereket.
Az is elképzelhető például, hogy eleve bizonyos személyiségű emberek nagyobb valószínűséggel használnak kannabiszt.
Vagyis a kérdés nem feltétlenül az, hogy:
„A kannabisz empatikussá tesz?”
Hanem az is lehet, hogy:
„Az empatikusabb, nyitottabb személyiségű emberek között gyakoribb bizonyos kannabiszhasználati mintázat?”
A jelenlegi adatokból ezt nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni.
Ráadásul nem ez az egyetlen eredmény a szakirodalomban !
És ezt sem szabad elhallgatni.
Egy 2021-ben publikált szisztematikus áttekintés a proszociális viselkedés és különböző addiktív viselkedések kapcsolatát vizsgálta. A kannabisz esetében a korábbi kutatások eredményei nem voltak egységesek: találtak negatív, pozitív és statisztikailag nem szignifikáns kapcsolatokat is.
Ez fontos.
Mert a tudomány nem úgy működik, hogy találunk egy érdekes tanulmányt, aztán kidobjuk az összes többit az ablakon.
A 2022-es kutatás egy érdekes adatpont egy még mindig fejlődő kutatási területen.
Akkor mit mondhatunk felelősen?
A jelenlegi bizonyítékok alapján teljesen legitim azt mondani:
Egy 2022-es Scientific Reports tanulmányban a kannabiszhasználók bizonyos empátiás, proszociális, méltányossággal és mások bántásának elkerülésével kapcsolatos mérőszámokon magasabb pontszámot értek el.
De már nem legitim ugyanezt automatikusan így lefordítani:
„A kannabiszhasználók őszintébbek, hűségesebbek és erkölcsösebbek mindenki másnál.”
Az első tudomány.
A második inkább csak egy eltúlozó-mém.
Talán éppen ez az egész történet legérdekesebb része !
A kannabiszkutatás történetében évtizedeken keresztül elsősorban azt kérdeztük:
„Milyen károkat okoz?”
Ez természetesen fontos kérdés.
De ugyanilyen fontos megvizsgálni azt is, hogy milyen pszichológiai, társadalmi és viselkedési hatásai vannak – pozitív, negatív vagy semleges értelemben.
A kannabisz nem szent növény, és nem is az ördög növénye.
Egy pszichoaktív növény, amelynek hatásai függhetnek az egyéntől, a dózistól, a THC/CBD-aránnyal együtt járó farmakológiától, a használat körülményeitől, a személyiségtől és attól is, hogy alkalmi vagy problémás használatról beszélünk.
És pontosan ezért lenne szükség több, nagyobb és módszertanilag erősebb kutatásra.
Mert lehet, hogy a történet végén nem az lesz a tudományos konklúzió, hogy:
„A füvezők jobb emberek.”
Hanem valami ennél sokkal érdekesebb:
bizonyos körülmények között a kannabisz olyan pszichológiai folyamatokat is befolyásolhat, amelyek az empátiához, a proszociális viselkedéshez és a társas együttműködéshez kapcsolódnak.
És ezt már érdemes kutatni.
Nem démonizálni.
Nem idealizálni.
Hanem megmérni.
Megérteni !
Források:
- Vigil, J. M., Stith, S. S. & Chanel, T. (2022): Cannabis consumption and prosociality. Scientific Reports, 12, 8352.
- Esparza-Reig, J. et al. (2022): Relationship between Prosocial Behaviours and Addiction Problems: A Systematic Review. Healthcare, 10(1), 74.
Az eredeti tanulmány: Scientific Reports – Cannabis consumption and prosociality
PubMed: PubMed – Cannabis consumption and prosociality