Hiába jelentek meg a rendőrök a Hős utcában, a drog maradt, sőt, tovább terjedt.
Mellette ott van a lakhatási bizonytalanság, a szegregátumra a bontás vár. Ide szervezett alkotótábort a helyi gyerekeknek egy civil közösség. Riport biofűvel és gyerekmosollyal, kitöréssel és színezővel
Balra a Készenléti Rendőrség épülete, jobbra a Terrorelhárítási Központ és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, ahol a jövő katonái tanulnak. Szemben velem pedig egy bárgyú mosollyal támolygó fiatal.
– Be vagy kólázva, tesó? – kérdi, szemmel láthatóan valamilyen szer hatása alatt. Értetlenül nézem, majd rájövök, egy kólás flakont tartok a kezemben. Szélesebbre húzza a száját:
– Én igen, de nem kokain ez, nyugi. Tudod, herbál – vallja be – Te mennyit fizettél érte?
– Kétszáz-pár forintot.
– Ha gyűjtöttél volna hozzá egy kicsit, fél napig nem jössz le a cuccról. Mint én.
Nemrég szívott, a Hős utca 15/B-ből jött ki, onnan, ahol eközben éppen gyerekeknek tart alkotótábort a Kontúr Közhasznú Egyesület.
Alig 4-500 forintért lehet venni valamit, senki nem tudja, hogy pontosan mit, de élőhalott zombivá válik az ember, leszegett fejjel, patakokban folyó nyállal ténfereg mindenki, aki ezt szívja. Amióta a Hős utcában megjelentek a rendőrök, a szerfogyasztók már kijjebb szorultak, nem véletlen, hogy Kőbánya fideszes polgármestere, D. Kovács Róbert kétségbeesésében – mivel a fogyasztók már ott is megjelentek, ahol eddig nem –, behívná a rendőröket a kerületbe.
Herbál és gyerekzaj
A forgatókönyv most az, hogy akik kábítószert akarnak, bemennek a Hős utcai szegregátumba, vásárolnak – mert az üzlet továbbra is virágzik, a terjesztők háborítatlanul működnek –, szívnak vagy épp lőnek a lépcsőházakban vagy valamelyik félre eső lyukban, majd távoznak. Igazoltatásnál így nincs „lebukás”, bár a Hős utcában legendák terjednek arról, hogyan lehet kicsempészni a kábítószert zokniban, alsógatyában, testhajlatokban. Majd ameddig teljesen be nem üt a cucc, elténferegnek, eldőlnek, bárhol: legyen az a kőbányai Városközpont, a Liget tér, a Kápolna utca és környéke, a Hungária körút és Salgótarjáni út, a Pongrác lakótelep, a Kis MÁV-telep és a Kőbánya alsó vasútállomás, vagy épp a zuglói Pillangó park.
A beherbálozott fiatal mögött gyerekricsaj hallatszik, az A és a B háztömb közötti, egykor füves, ma már inkább gazos „játszótérről”. Az alkotótábort szervező Kontúr Közhasznú Egyesület alelnöke, Lados Noémi a hvg.hu-nak azt mondta, lehet, hogy az idei az utolsó ilyen táboruk a telepfelszámolás miatt.
Érzik, hogy egyre kevesebb a „táborozó” , hiszen a családok elköltöznek, de „gyerekből még így is bőven van”, ők azért vannak itt – nem csak most, három napon keresztül, az alkotótábor mellett is rendszeresen foglalkoznak a gyerekekkel –, hogy a kicsik értelmesen töltsék el a szabadidejüket.
A gyerekfoglalkozások mellett egy ideje úgynevezett lakossági beszélgetéseket is tartanak, ugyanis a felnőtteknek is szükségük van a civilek segítségére, „olyan sok és olyan összetett a probléma itt.” Egyfelől folyamatosan zajlik a háztömb ürítése, a lakók „kivásárlása”. Arról, hogy ha valaki nem cserelakást kap, hanem pénzt, azt mondja Lados: megoldás lehet, de ez az összegtől függ.
– Tudjuk, hogy milyenek a lakásárak ma, 3-4 millió forintból nem lehet lakást venni Budapesten, vidéken is csak nehezen. Albérletbe pedig még nehezebb menni innen.
A szakember azt mondta, a Kontúr folytatni kívánja ezt a settlement-jellegű tevékenységét, amit évek óta ingyen és önkéntesen végez a Hős utcában, de mivel kapacitásai és eszközei korlátozottak, nem tudnak annyira és olyan erővel jelen lenni nap mint nap, mint amennyire szükséges volna és amit a helyzet megkívánna.
Ahogy mondta, egyedül egy kis civil szervezet ezt a problémát nem tudja és nem is fogja megoldani, szerinte összefogás kellene és szakmaközi együttműködések. „Hasznos lenne például, ha nem csak kizárólag rendészeti eszközökkel próbálnák a fennálló drogproblémát, szenvedélybetegséget kezelni, megoldani, hanem például alacsony küszöbű szolgáltatást végző szervezetet is behívnának a telepre. Vagy lehetne közösségfejlesztőt is alkalmazni, esetleg állandóan jelenlevő professzionális szociális munkát végző embereket.
Cserelakás, előítélet
A Hős utcában most olyan segítő szakemberekre van szükség, akik felkészültek, akikhez bizalommal fordulhatnak a lakók, akik azért dolgoznak, hogy az itt élők értsék, átlássák, hogy mi történik, mi fog velük történni, milyen ütemben és mikor.
– Szükséges folyamatosan felmérni, hogy a lakók közül ki milyen helyzetben van, kinél milyen segítségre van szükség, és hogy az itt élő tulajdonosok, bérlők, albérlők milyen erőforrásokkal rendelkeznek, kinek milyen gondjai, lehetőségei vannak, legyen ez lakhatási, munkaerőpiac, egészségügyi, oktatási.
Fontos lenne a leendő lakókörnyezet felkészítése is a Kontúr alelnöke szerint, mert ha most valahol felröppen a hír, hogy a Hős utcaikat oda telepíti az önkormányzat, a költöző családok már a megjelenésük előtt egy nagy adag előítélettel néznek szembe.
– Közös célként kellene megjelennie, hogy a kerület egésze és a szegregált településrész közötti konfliktus, társadalmi feszültség oldódjon, megszűnjön.
A kontúros önkéntesek által most kitakarított terület augusztus utolsó és szeptember első napjaiban egy hatalmas játszótérré változik – a maga szürreális mivoltában. Három napon át, péntektől vasárnapig fociznak, tollasoznak, rajzolnak, báboznak a Hős utcai gyerekek, ami azért nagy szó, mert sok gyereket csak ilyenkor engednek le a szülei az udvarra. Egyébként legfeljebb a gangig merészkedhetnek.