Az Egyesült Államok 2024–2026 között lassan, kelletlenül, fogcsikorgatva elkezdte kivezetni a kannabiszt abból a jogi kategóriából, ahová soha nem tartozott valójában.
A szövetségi kormány elismeri: hogy a kannabisz nem heroin, és nem LSD, és végképp nem „orvosilag értéktelen” és veszélyes drog.
Ez önmagában történelmi. De ahhoz, hogy értsük, miért tartott ez fél évszázadig, vissza kell mennünk a Nixon-éráig, oda, ahol a modern drogháború valójában elkezdődött és amiben kicsiny országunk és politikai elitje jelenleg még mindig tart agyilag.
A „Nixon doktrína”: Amikor a drogpolitika fegyver lett.
1971-ben Richard Nixon meghirdette a War on Drugs-ot. A hivatalos narratíva szerint a cél a társadalom védelme volt. A valóságban azonban a drogpolitika politikai fegyverré vált.
A Controlled Substances Act (1970) létrehozta az I–V. droglistákat, és a kannabiszt ideiglenesen a legszigorúbb, Schedule I kategóriába sorolta, oda, ahol az állam szerint:
- nincs elfogadott orvosi felhasználás,
- magas a visszaélési potenciál,
- és nincs biztonságos alkalmazás.
Ez már akkor is tudományosan védhetetlen volt. De sebaj !
A Nixon által felállított Shafer-bizottság maga is azt javasolta hogy: ne kriminalizálják a kannabiszt. Nixon viszont ezt egész egyszerűen lesöpörte az asztalról.
Évtizedekkel később John Ehrlichman, Nixon egyik legközelebbi tanácsadója kimondta azt, amit addig mindenki csak sejtett:
A drogháború nem a drogokról szólt, hanem a háborúellenes mozgalmakról, a feketékről és latínókról, és a baloldali pártokról. Ha nem lehetett őket betiltani, betiltották mind azt, amit fogyasztottak.
50 év drogháború: De mi történt közben?
A Nixon-féle doktrína nem halt meg vele együtt. Ellenkezőleg: Gyakorlatilag intézményesült.
A Reagan-i érában jöttek a kötelező minimum büntetések, a crack-hisztéria, és a „tough on crime” politika.
A ’90-es években Clinton még rá is tett egy lapáttal: a börtönök megteltek, viszont a drogok viszont nem tűntek el az utcákról. Sőt !
Az eredmény:
- a drogok csak sokkal olcsóbbak, beszerezhetőbbek és erősebbek lettek,
- a feketepiac globális iparággá nőtt, és vele együtt drogbárók nőttek ki a földből,
- a tömeges bebörtönzések ami főleg a szegényeket és kisebbségeket sújtotta,
- a függőség nem csökkent, csak láthatatlanabb és még nagyobb lett.
Ez nem csak egy kudarc volt. Ez volt a rendszer alapvető működése.
A repedések: Amikor a valóság már nem volt eltussolható.
A 2010-es évekre a hazugság túl nagy lett ahhoz hogy tagadni lehessen.
Az államok sorra legalizálták a kannabiszt, előbb orvosira, majd rekreációra is.
Milliók használták, már rendszerességgel, anélkül hogy összeomlott volna a társadalom.
Az Obama-kormány már inkább félrenézett, a Trump-éra pedig nem fordította vissza a folyamatot, végül pedig eljutottunk oda, hogy a szövetségi egészségügyi hatóságok kimondták az evidenciát:
A kannabisznak van orvosi felhasználása, és nem indokolt a Schedule I státusz. Ennyi !
Ez vezetett el a mostani rescheduling-folyamathoz gyakorlatilag. Egy rosszúl felépített rendszer, ami már az elején kudarcra volt ítélve és kelett 50 év mire belátták azt, hogy ebből csak több a kár, mint akár a politikai haszon adott esetben ! Ez az amit Magyarországon még most 2026 -ban sem látnak maguk előtt a politikusok.
Most akkor vége a drogháborúnak?
Nem.
A kannabisz átsorolása nem forradalom, hanem beismerés. Annak elismerése, hogy az elmúlt 50 év drogpolitikája nem tudományos, nem racionális és nem humánus alapon működött. Ez viszont már evidencia, és alapvető tényállás, legalábbis más fejlettebb országokban tőlünk nyugatabbra.
A büntetőlogika viszont tovább él. Egyenlőre…
Az állam még mindig üldözi a fogyasztókat, miközben profitál a legális piacból. Totális paradoxon és anomália az egész most még ami van !
Bár egyes államokban, a már a korábban ilyen jellegű bűncselekményekkel elítélt és büntetett emberek státuszát, azaz „priusztát” már eltörölték visszamenőleg ! Van ilyenre is példa napjainban is !
Viszont a drogpolitika továbbra sem egészségügyi kérdésként van kezelve, hanem rendészeti reflexként. Amin még van mit fonomítani a jövőben !
A valódi konklúzió:
A drogháború legnagyobb tanulsága nem az, hogy „hibáztunk”.
Hanem az, hogy a drogok üldözése soha nem a drogokról szólt.
Hanem:
- hatalomról,
- kontrollról,
- félelemről,
- és politikai haszonszerzésről.
Az USA most nem azért változtat, mert megvilágosodott, hanem mert már nem tudja fenntartani a hazugságot. És az illúzió látszatát !
A tudomány, a gazdaság és a társadalmi valóság egyszerre nyomja szét a régi doktrínát és a hazugságok tengerét.
Eközben Magyarország: A drogháború még mindig egy élő hagyomány, és politikai haszonszerzés tárgya !
- Kannabisz: Még csak orvosi engedéllyel, szigorú, nehezen hozzáférhető keretek között sem beszerezhető a valóságban.
- Büntetőpolitika: A fogyasztásért is továbbra is börtön fenyegeti a polgárt; mennyiségi különbségek ellenére a kriminalizáció élesen érvényesül jelenleg is.
- Piac: fekete, szürke, és kontrollálatlan; a szabályozás lassú vagy inkább nincs is, a jogi keret lassan reagál vagy nem is reagál.
- Következmény: a kannabisz egyáltalán nem „biztonságos” jogi környezetben, a társadalmi és egészségügyi kockázatokat főleg a fogyasztók viselik. Aminek a legnagyobb része a börtön kockázata !
Magyarország gyakorlatilag még mindig a Nixon-doktrína 50 éves árnyékában él szellemileg: A hatalom kontrollt akar mindenek felett, és nem közegészségügyi megoldást bármire is.
EU: Differenciált, de enyhébb megközelítés.
- Hollandia: coffee shop model, de hivatalos rekreációs legalizáció még folyamatban van csak; tolerancia már van, de nem teljes még a szabadság.
- Portugália: dekriminalizáció 2001 óta, a fogyasztás eleve nem büntethető, hangsúly a kezelési, prevenciós programokon van leginkább.
- Németország / Spanyolország / Csehország: orvosi kannabisz engedélyezett; rekreációs legalizáció megtörtént, minden más részben napirenden és folyamatban.
- Összkép: az EU országai lassan a közegészségügyi és szabályozott piac felé tolódnak, a büntetés már nem elsődleges eszköz.
Az EU modellek azt mutatják, hogy a drogháború nem szükséges, a szabályozás és a társadalmi kontrollt lehet más, racionálisabb, és tényszerűbb alapokra is helyezni.
Konklúzió:
Az USA és lassan az EU is egy irányába mozdul, de az elmúlt 50 év politikai árnyai tovább élnek.
Eközben Magyarország a régi doktrínákra épít, és a drogháború következményeit a mai napig a fogyasztók fizetik meg nap mint nap.
A kérdés már nem az, hogy el bukott-e a drogháború. Ez már egy tény !
Hanem az, hogy hány generáció árát fizettették meg érte teljesen, totálisan feleslegesen.
Ha tetszett egy megosztással támogathatod a munkánkat ! Pacsi !