Fontos már egy dolgot az elején tisztázni: Jelenleg nincs stabil, széles körben megerősített kép arról, hogy egy Pósfai Gábor vezette belügyi irányítás konkrétan milyen drogpolitikát vinne. Mivel új szereplőről van szó, inkább trendekből és háttérből lehet következtetni, nem kész programból.
Pósfai nem „rendőr- vagy titkosszolgálati” vonalról jön, hanem vállalati vezető volt (Decathlon).
Ez általában két dolgot szokott jelenteni:
- rendszerszintű hatékonyságra törekvés
- adat- és eredményalapú döntések
- kevésbé ideológiai, inkább pragmatikus megközelítés
Ez a drogpolitikában gyakran eltér a klasszikus „zéró tolerancia” modelltől.
Delta után mi jön? – Drogpolitika, rendőrség és a „józanabb” káosz lehetősége egy új korszakban
Van az a pillanat, amikor a választási eredmény nem csak egy kormányváltást jelent, hanem egy hangulatváltást is. Amikor a levegőben valami furcsa keverék terjeng: remény, bizonytalanság, és egy csipetnyi paranoia, hogy „oké, de most tényleg mi fog történni?”.
A drogpolitika pont ilyen terület.
Mert lehet itt rendszerváltásról beszélni, lehet új arcokat kirakni a kirakatba, de a kérdés mindig ugyanaz marad:
„Mit kezd majd az állam innentől azzal, amit az emberek amúgy is csinálnak?„
És itt jön be a képbe a Delta program árnyéka, meg az a bizonyos „emberségesebb” irány, amiről most mindenki beszél, de senki nem tudja pontosan még, hogy mit is jelent valójában.
A Delta program: a rendszer, ami mindig talál valakit bűnbaknak !
A Delta nem egy konkrét törvény, hanem egy mentalitás. Egy reflex.
Egy olyan gépezet, ami akkor is működik, ha nincs már mögötte politikai lendület, mert önfenntartó.
Razziák. Statisztikák. Lefoglalt grammok. Kipipált ügyek. Ez jelenleg is tart továbbra is !
A klasszikus magyar modell:
fogd meg azt, aki a legkönnyebben megfogható és ennyi.
És ez ritkán a nagyker, az ellátó, a nagyhal.
Hanem leginkább :
- a srác a parkban
- a fesztiválozó, bulizó
- a hobbikertész, aki kb. túl komolyan vette a permakultúrát
A rendszer logikája egyszerű:
eredményt kell mutatni, nem igazságot szolgáltatni.
És akkor most jön az „emberséges” fordulat?
Papíron igen.
A választások után sokan abban bíznak, hogy a drogpolitika is „nyugatiasodik”. Ez egy jól hangzó szó, ami általában azt jelenti:
- kevesebb ideológia
- több racionalitás
- kevesebb üldözés
- több kezelés
- szakmai, és kutatás alapú stratégiák alkalmazása
De a valóság ennél sokkal prózaibb.
Egy új vezetés nem egy üres pályát kap, hanem egy komplett kész apparátust:
- rendőrséget
- ügyészséget
- beidegződéseket
- és egy társadalmat, ami még mindig fél attól, amit nem is ért valójában
A nagy kérdés: Kit tekintünk igazábol problémának?
Ez az egész történet itt dől el.
Ha a fogyasztó a probléma → marad minden a régiben.
Ha a rendszer a probléma → akkor talán kezdődik valami új.
Egy pragmatikusabb megközelítés valahol itt indul:
- a függőség egészségügyi kérdés, nem pedig büntetési tétel
- a feketepiac biztonsági kérdés, nem pedig gazdasági
- a kettőt nem ugyanazzal az eszközzel kell kezelni
Ez nem forradalom. Meg óbégatás !
Ez csak a józan ész.
Kannabisz: A mindenki által kerülgetett téma
A nagy zöld elefánt a szobában.
Mindenki tudja, hogy ott van.
Senki nem akarja elsőként kimondani.
A legalizációs közeg : egyesülések, aktivisták, fél-legális klubok és nem teljesen legális Facebook-csoportok tucatjai most óvatos optimizmussal figyelnek.
Nem várnak csodát.
De várnak valamit.
Minimum:
- kevesebb vegzálást
- életszerűbb szabályozást
- a teljes kriminalizáció finom leépítését fokozatosan
A realitás viszont az, hogy egy új kormány sem fog azonnal „füstbe borítani” mindent.
A politikai kockázat túl nagy.
A társadalmi támogatás túl bizonytalannak tűnhet.
Ami viszont tényleg változhat:
Nem a törvények lesznek az elsők.
Hanem a hangsúlyok. És a minőségek !
És ez sokszor többet számít.
Lehetséges irányok:
- kevesebb „kis hal” üldözés
- több fókusz a komplex hálózatokra
- kevesebb látványakció, több igazi háttérmunka
- kevesebb propaganda, több valós hiteles adat
Ez nem hangzik szexin.
De ettől működik !
A rendőrség: A leglassabban forduló hajó esete.
Lehet új miniszter, új narratíva, új kommunikáció,
de a rendőrség nem egy startup vállalkozás.
Ez egy több évtizedes struktúra, saját logikával berögződésekkel.
A változás itt:
- lassú
- részleges
- és gyakran láthatatlan
De ha megtörténik, akkor tartós is lehet.
A valóság:
Ami valószínűleg jön:
Nem forradalom.
Nem legalizációs boom.
Nem „füvező paradicsom”.
Hanem valami sokkal unalmasabb és sokkal fontosabb:
egy fokkal kevesebb abszurditás.
Kevesebb olyan helyzet, ahol:
- a törvény és a valóság teljesen elszakad egymástól
- az állam üldözi azt, amit nem tud kontrollálni
- a rendszer saját magát igazolja hamis statisztikákkal
És a végén?
A kérdés nem az, hogy lesz-e teljes drog legalizáció vagy liberalizáció vagy nevezzük akráminek is.
Hanem az, hogy:
lesz-e végre egy olyan drogpolitika, ami nem hazudik saját magának és az embereket illetve űldözi őket, nem nyomorba taszítja a társadalmat, hanem edukálja és megóvja azt.
Mert ha igen, akkor már nyertünk valami nagyot !
Ha nem, akkor marad a Delta. meg a képmutatás !
Csak más néven. És új köntösben…
És végső soron egy újabb generáció, aki megtanul majd együtt élni vele.