Hát kérem szépen, itt állunk 2025-ben, és a nemzeti együttműködés rendszere – a nagy NER – úgy rohad, mint a panelház pincéjében felejtett krumpli.
És tudják, mi a legszebb? Hogy ezt még tapsolják is. Tapsolják azok, akiknek közben a zsebükből az utolsó forintot is kicsengetik a nagy „keresztény nemzeti” hűbérurak kedvéért.
Mert itt kérem nem kormányzás van, hanem országprivatizálás. A mi közös országunkat szépen, darabonként fölcsipegették a haverok, a sógorok, a strómanok meg a hirtelen megtért egykori ellenfelek. Közbeszerzés? Ugyan már! Ez nem közbeszerzés, hanem előre megírt nyerteslista, amin a „konkurencia” olyan valóságos, mint a Mikulás.
És amikor valaki meg meri kérdezni, hogy uraim, hova lett a pénz, akkor a nagy nemzeti kommunikációs gépezet beindul: Brüsszel, migráns, Soros, gender, UFO, akármi – csak ne arról beszéljünk, hogy Mészáros Lőrinc újabb fél megyényi földet vett meg, vagy hogy a gyerekkori jóbarát megint egy milliárdos állami megbízást kapott.
Ez a rendszer nem kormányoz, hanem zsákmányol. Olyan, mint a mesebeli sárkány, csak itt nem aranyat őriz, hanem közpénzt tüntet el. És ha valaki odamer menni a barlangjához, hát úgy leüvöltik a fejét a „közmédiában”, hogy még a szomszéd falu tyúkjai is tojik a félelemtől.
A legszomorúbb, hogy az emberek jelentős része megszokta. Megszokta, hogy mindig van egy „nemzeti ügy”, ami eltereli a figyelmet a lopásról. Megszokta, hogy a közösből mindig kevesebb marad, miközben a „kiválasztottak” palotái egyre nagyobbra nőnek. És megszokta, hogy a demokrácia itt már csak egy díszlet, amit bármikor le lehet bontani, ha útban van.
Hát ilyen lett a nagy nemzeti együttműködés. Egy országnyi ember, akiknek a jövőjét apránként kimérik a haveri kasszákba. És tudják mi a legtragikusabb? Hogy még mindig vannak, akik azt hiszik, hogy ez így van rendjén.
„A magyar csoda: a lopás nemzeti sport lett”
A „NER” nem országot épít, hanem országot zabál fel.
És úgy zabálja, mint a disznó a moslékot – két pofára, cuppogva, még a füle mögül is csurog a zsíros közpénz.
Ez a bagázs nem kormány, hanem maffia öltönyben. Van keresztapa, vannak capók, van pár hűséges végrehajtó, és persze ott vannak a strómanok, akik úgy „nyernek” állami milliárdokat, mintha mások születésnapra kapnának zoknit.
És közben 0–24-ben megy a nagy pofázás a hazáról, kereszténységről, meg a „nemzeti értékekről”, miközben a legnagyobb értéket – a jövőnket – basszák el nap mint nap.
Mészáros? Hát a Lőrinc olyan gyorsan gazdagodik, hogy lassan az infláció tőle kér kölcsön. A Közgép meg a haveri cégek úgy nyelik a pénzt, hogy a Mariana-árok is sekély tó hozzájuk képest. És ne mondja nekem senki, hogy ez véletlen! Ez előre lejátszott meccs, ahol a „közbeszerzés” csak díszlet, a verseny meg olyan kamu, mint Rogán új mosolya a plasztikai után.
És amikor valaki fel meri tenni a kérdést, hogy „bocs, uraim, nem kicsit sok ez a lopás?”, akkor jön a nagy kommunikációs csapás: Brüsszel a hibás, Soros a hibás, a migránsok a hibásak, de legfőképp te, te rohadt hazaáruló, hogy egyáltalán kérdezni merészelsz!
Ez itt nem demokrácia, hanem egy haveri hűbérbirtok, ahol a nép a jobbágy, a Fidesz-klán a földesúr, és minden forint, ami a kincstárba kerül, már félúton magánszámlára landol.
És tudod mi a legnagyobb pofátlanság? Hogy még mindig van egy rakás ember, aki ezt vigyorogva nyeli, mert „legalább ők lopnak, nem más”.
Ez nem politikai vélemény, ez szervilis idiótaság.
A NER története egyszer majd benne lesz a történelemkönyvekben, de nem úgy, mint dicső korszak, hanem mint a nagy magyar kifosztás. És akkor majd a gyerekeink kérdezik: „Apa, anya, miért hagytátok ezt?”
És mit fogunk mondani? Hogy „hát, a tévében azt mondták, így van rendjén”?
A lóf4szt!