Orbán Viktor a 2025. augusztus 14-én megjelent Telex-interjúban kijelentette: „Nem adhatom át a hatalmat egy másik politikai tábornak, amely teljesen más meggyőződéseket, elképzeléseket, elveket és politikai eredményeket képvisel.” Ez a mondat sokak számára nemcsak politikai stratégia, hanem nyílt beismerés: a rendszer személyfüggő, és a hatalom megtartása mindenáron fontosabb, mint a demokratikus váltógazdálkodás.
A daganat metafora – amikor a hatalom önálló életre kel:
A politológiai szakirodalomban régóta ismert jelenség, hogy az autokratikus rendszerek önmaguk védelmére koncentrálnak, miközben fokozatosan elszakadnak a társadalom valós szükségleteitől. Ez a folyamat olyan, mint egy daganat a szervezetben: először „csak” növekszik, majd egyre több erőforrást von el a gazdaság, a társadalom és az intézmények egészséges működésétől.
- Forrás: Kornai János – A puha költségvetési korlát (Közgazdasági Szemle, 1986), ahol a szerző kifejti, hogyan vezet az önfenntartó, kontroll nélküli rendszer önpusztításhoz.
- Forrás: Freedom House – Hungary: Nations in Transit 2024 – a magyar demokráciaindex folyamatos romlását mutatja be.
Hatalomfüggőség – Kender Joe nyers kritikája:
A közéleti szereplő, Kender Joe így reagált Orbán kijelentésére:
„Ha van köztünk drogos aki igazán függő, akkor azok nem mi vagyunk, hanem a főni az fix! Ennek aztán lesznek komoly elvonási tünetei… Szegény kattogós Viktor…”
Ez a megfogalmazás a politikai pszichológia szempontjából találó: a hatalomfüggőség hasonló a szerfüggőséghez. Amikor a hatalom elvesztése fenyeget, a rendszer vezetője – és maga a rendszer – kontrollvesztett állapotba kerül, ami pánikreakciókat, irracionális döntéseket szül.
Miért törvényszerű az összeomlás?
A „daganatos” rendszer három fázisban pusztítja el önmagát:
- Növekedési fázis – A hatalomkoncentráció gyors és látványos, a gazdasági és politikai erőforrások a központba áramlanak.
- Invazív fázis – A rendszer minden területre kiterjed, elnyomja a független intézményeket (bíróság, sajtó, civil szervezetek).
- Önfelemésztés – A hatalom megtartására fordított energia felülírja az ország működtetését, a korrupció, gazdasági hanyatlás és társadalmi elégedetlenség kritikus szintre jut.
- Példa: A gazdasági mutatók romlása, forint tartós gyengülése (MNB adatok).
A végkimenetel:
Ahogy egy daganat vagy szétrobban, vagy kimeríti a szervezetet, úgy az Orbán-rendszer is összeomlik valamikor:
- Vagy belső hatalmi harc robbantja szét, lásd M.P és a tisza megjelenése (a „főni” távozásával a rendszer azonnal elveszíti összetartó erejét).
- Vagy a gazdasági–társadalmi összeomlás kényszeríti ki a változást.
Mindkét esetben a következmény ugyanaz: a rendszer megszűnik, és a társadalomnak hosszú regenerációs időszakra lesz szüksége.
A rendszer, mint daganat:
Orbán Viktor rendszere úgy terjedt el a magyar társadalomban, mint egy rosszindulatú daganat: lassan, alattomosan, a „nemzet testének” minden sejtjébe beférkőzve. A politikai és gazdasági hatalom összeolvadása, a lojalitás-alapú kinevezések, valamint a közpénzek magánosítása olyan mélyen beágyazódott, hogy a rendszer bukása után is hosszú rehabilitációra lesz szükség.
Rejtett sebek – a korrupció láthatatlan rétegei:
A NER bukása után nem csupán politikai váltásra lesz szükség, hanem egy mély társadalmi és intézményi rehabilitációra. A korrupció ugyanis nem csak pénzlenyúlás:
- Kliensrendszer: A gazdasági szereplők egy része a hatalomhoz való lojalitásért cserébe kapott megrendeléseket, támogatásokat. Ez az egész vállalkozói kultúrát torzította.
- Álszakértelem: Az állami pozíciók betöltésénél gyakran nem szakmai tudás, hanem politikai hűség számított, így sok kulcspozícióban hozzá nem értő, de lojalitás-alapú kinevezettek ülnek.
- Társadalmi félelem: A megfélemlítés, öncenzúra és a politikai lojalitás kényszere mélyen beivódott a munkahelyi és közösségi viszonyokba.
Ezek a rétegek a felszín alatt maradhatnak akkor is, ha a politikai vezetés megváltozik.
Rehabilitációs megoldások – lépésről lépésre
- Átláthatósági sokkterápia
- Nyilvános szerződés- és vagyonnyilvántartás (minden állami és önkormányzati szerződés, közbeszerzés online, kereshető formában).
- Független, külföldi szakértői csoport bevonása az átvilágításba, hogy ne a korábbi hatalmi háló maradványai vizsgálják önmagukat.
- Korrupció- és bűnüldözési reform
- Független ügyészség felállítása (mint Romániában a DNA – Direcția Națională Anticorupție).
- Visszamenőleges vagyonosodási vizsgálatok politikusokra, állami vezetőkre és strómanokra.
- Intézményi újraképzés és depolitizálás
- Kulcspozíciók újratöltése szakmai alapú pályáztatással.
- Állami szervek kötelező átképzése a korrupciómegelőzés és etikai normák témájában.
- Társadalmi bizalom helyreállítása
- Közösségi szintű fórumok, részvételi költségvetés, ahol a helyi lakosság beleszólhat a fejlesztésekbe.
- Oktatási programok, amelyek a demokratikus részvétel kultúráját és az állampolgári jogokat erősítik.
- Gazdasági de-monstrumizálás
- Az állami mamutvállalatok monopolhelyzetének megszüntetése.
- Valódi verseny visszaállítása a piacra, a lojalitás-alapú kivételezés helyett.
A rejtett nehézségek kezelése:
A korrupció miatt kialakult reflexek – például a „főnöknek mindig igaza van” vagy a „csak kapcsolatokkal lehet előre jutni” – hosszú évek alatt fognak kikopni. Ezért a rehabilitáció nem lehet csupán jogi és intézményi reform, hanem mentális és kulturális átállás is kell, ami generációs időt igényel.
Forrás: Fulbrook, Mary – Anatomy of a Dictatorship: Inside the GDR 1949-1989.
Példa: a volt keletnémet (NDK) társadalom átállása a demokratikus piacgazdaságra a rendszerváltás után évtizedekig tartott, és még ma is láthatók a „keleti” és „nyugati” Németország közötti bizalmi különbségek.