Az elmúlt napok kormányzati bejelentései alapján úgy tűnik, hogy a drogkérdés ismét a közpolitikai napirend élére került.
Harmincnapos fokozott rendőri jelenlét indul Budapesten, a rendőrség munkáját szociális szakemberek segítik, 750 millió forintot csoportosítanak át a Drogmentes Magyarország Programból azonnali intézkedésekre, miközben a kormány azt is hangsúlyozza, hogy nem kizárólag büntetni szeretne, hanem szociális és egészségügyi eszközöket is alkalmazna.
Ez első hallásra valódi szemléletváltásnak tűnhet. De vajon tényleg az?
Ugyanaz a cél, ugyanazok a kérdések:
A drogpolitika alapja továbbra is ugyanaz a politikai szlogen: „Drogmentes Magyarország.”
Ez a célkitűzés már a Fidesz-kormányok alatt is meghatározta a hivatalos kommunikációt.
Az elmúlt másfél évtizedben azonban Magyarországon nem tűntek el az illegális szerek.
Éppen ellenkezőleg: megjelentek és elterjedtek az új pszichoaktív anyagok, több régióban súlyos szociális válság alakult ki, miközben az addiktológiai ellátás, a prevenció és a rehabilitáció kapacitásai sok szakértő szerint nem fejlődtek olyan ütemben, mint amennyire a problémák ezt indokolták.
Ha a végső cél továbbra is egy teljesen „drogmentes” társadalom, akkor érdemes feltenni a kérdést: milyen mérhető eredmények bizonyítják, hogy ez a stratégia működik?
Rendőr kell. De önmagában nem elég.
Nem vitatható, hogy a szervezett bűnözés, a dílerek és az erőszakos bűncselekmények ellen határozott rendőri fellépésre szükség van. A lakosság biztonságérzete fontos közérdek.
A probléma ott kezdődik, amikor minden droggal kapcsolatos társadalmi problémára ugyanaz a válasz születik: több rendőr, több ellenőrzés, több büntetés.
A szenvedélybetegség azonban nem kizárólag közbiztonsági kérdés.
Egészségügyi, mentális, családi és szociális probléma is.
Éppen ezért pozitív jelzés, hogy a kormány szociális szakemberek bevonását is bejelentette.
Az azonban még nem ismert, hogy ez pontosan milyen programokat, milyen szakmai protokollokat és milyen hosszú távú finanszírozást jelent.
A valódi kérdés: mi az új ebben?
A Tisza-kormány most azt mondja, hogy másként kíván hozzáállni, mint elődei. Ez üdvözlendő szándék.
Ugyanakkor egyelőre nem látható olyan átfogó drogstratégia, amely érdemben szakítana a korábbi modellel.
A kommunikáció középpontjában továbbra is ugyanaz a „Drogmentes Magyarország” koncepció áll, amelyet a Fidesz-kormányok is képviseltek.
Felmerül a kérdés: valóban új drogpolitikát látunk, vagy ugyanannak a programnak egy új kommunikációs változatát?
A drogpolitika nem hitvita !
A modern drogpolitika nem arról szól, hogy valaki „drogpárti” vagy „drogellenes”. A valódi kérdés az, hogy mely intézkedések működnek bizonyíthatóan.
A nemzetközi szakirodalom szerint azok az országok értek el tartós eredményeket, amelyek egyszerre fektettek hangsúlyt:
- a bizonyítékokon alapuló prevencióra;
- a könnyen hozzáférhető addiktológiai ellátásra;
- a mentális egészség támogatására;
- a rehabilitációra és társadalmi reintegrációra;
- az ártalomcsökkentő szolgáltatásokra;
- valamint a szervezett bűnözés elleni célzott rendészeti fellépésre.
Ezek az elemek nem egymás ellenfelei, hanem egymást kiegészítő eszközök.
Ideje új célokat kitűzni !
A „Drogmentes Magyarország” jól hangzó politikai szlogen. De kérdés, hogy szakpolitikai célként mennyire reális.
Egyetlen ország sem lett drogmentes pusztán tiltással vagy rendészeti eszközökkel.
A sikeresebb modellek nem a teljes szermentességet ígérték, hanem azt tűzték ki célul, hogy csökkenjen a túladagolások száma, kevesebb fiatal váljon függővé, javuljon az ellátórendszer, és visszaszoruljon a szervezett bűnözés.
Talán Magyarországon is itt lenne az ideje annak, hogy a drogpolitikát ne ideológiai jelszavak, hanem mérhető eredmények alapján értékeljük.
Mert nem attól lesz biztonságosabb egy ország, hogy hányszor mondjuk ki a „drogmentes” szót, hanem attól, hogy kevesebb ember hal meg, kevesebben sodródnak függőségbe, és azok, akik segítségre szorulnak, valóban meg is kapják azt.