Van az a politikai varázstrükk, ami annyira egyszerű, hogy már-már sértő. Nem kell hozzá 300 oldalas program. Nem kell hozzá szakpolitikai mélyfúrás. Elég egy jól kiválasztott ellenség, egy háromszavas szlogen, és egy országnyi hangerő.
Arthur J. Finkelstein pontosan ezt tudta. És nemcsak tudta, hanem még halála előtt rendszerbe is szervezte. Mit ad isten éppen Magyarországon.
Az amerikai kampányguru anno, abból indult ki, hogy a politika nem racionális Excel-táblázat, hanem egyszerű érzelmi reakció.
Harag. Félelem. Identitás. Törzsi ösztönök…
Ha ezekre ráteszel egy nevet és egy arcot, a választás már nem szakpolitikai vita, hanem morális küzdelem lesz végső soron.
És ha morális küzdelem, akkor nincs is kompromisszum. Csak győzelem vagy vereség.
„Egy főgonosz mindig kell!”
Finkelstein egyik legismertebb tétele az: hogy hogyan kell a politikai versenyt, személyes konfliktussá le- egyszerűsíteni.
Nem „globális gazdasági folyamatok”.
Nem „strukturális kihívások”.
Hanem valaki akit utálni és célozni lehet.
Ez a logika Magyarországon a 2010 utáni években vált igazán látványossá, amikor Orbán Viktor és a Fidesz, Magyar Polgári Szövetség kommunikációja fokozatosan konfliktus-központúvá alakult át.
Először „a baloldal” mint homogén blokk. (mindenki egybanda)
Aztán Soros György mint arc és név.
Majd „Brüsszel”. (megint mindenki egy banda)
Később migráció, gender, háborúpárti erők.
A minta ugyanaz: a komplex valóság lefordítása egy azonosítható ellenségre. Ilyen egyszerű a képlet !
Ez kommunikációs szempontból zseniális, mert az emberi agy egyszerű történetekben gondolkodik. A történethez pedig antagonistára van szükség.
Nem szeretni kell, hanem félni !
Finkelstein egyik legcinikusabb, és egyben leghatékonyabb felismerése az volt, hogy nem kell, hogy a választók rajongjanak a jelöltért. Elég, ha az ellenféltől jobban félnek. ( A kisebbik rossz elmélete)
Ez teljesen átírja a kampány logikáját. Hiszen:
A kérdés nem az:
„Ki a jobb? érdemben”
Hanem az:
„Ki a veszélyesebb?”
Magyarországon a választások az elmúlt évtizedekben gyakran ebben a keretben zajlottak.
A hangsúly nem feltétlenül a jövőképen volt, hanem azon, hogy mi történne, ha ők jönnének. A kampány retorikája így kockázatelemzéssé vált: stabilitás vagy káosz, védelem vagy kiszolgáltatottság.
Ez már nem szakpolitika. Ez érzelmi biztonságkeresés. És megfélemlítés !
Három szavas, országos plakátok !
A finkelsteini iskola egyik alapszabálya: ha egy üzenet nem fér ki óriásplakátra nagybetűvel, az túl bonyolult. És nem fogják megérteni az emberek…
„Állítsuk meg.”
„Megvédjük.”
„Előre megyünk.”
Rövid. Imperatív. Ismételhető. Könnyen értelmezhető minden réteg számára.
Az ismétlés itt nem mellékes elem, hanem maga a stratégia. Az üzenet addig forog a médiában, plakátokon, hirdetésekben, közösségi felületeken, amíg reflexszé nem válikfőleg azokban akik kevésbé kritikus gondolkozásúak vagy már öregek.
Nem kell, hogy mindenki egyetértsen vele. Elég, ha mindenki ismeri. Máris beépül a köztudat egy részébe ami pedig elég ahhoz, hogy a számokat hozza.
Állandó kampányüzemmód !
Finkelstein nem hitt a „kampányidőszak” fogalmában. A politika számára permanens napirendharc volt. Ha nincs konfliktus, akkor teremteni kell egyet. Ha nincs téma, akkor adni kell egyet.
Magyarországon ez a logika különösen erősen látható az elmúlt években:
- folyamatos manipulatív konzultációk,
- új és új kommunikációs kampányok, dpk, stb
- állandóan tematizált vagy elterelt közbeszéd,
- gyors reakció minden külső eseményre identitáskeretben.
A politika így nem ciklikus, hanem egy folyamatos és végelláthatatlan inger. Ami alapjában véve is szelektív és nehezen emészthető műfaj pláne ha a csapbol is az folyik, és már az emberek háloszobájáig is kiterjed.
Egy intézményesült módszer:
Finkelstein 2017-ben meghalt. De a technika nem halt meg vele. Sőt !
Most már amit ő elméletként felállított anno és könyvet is írt róla, az Magyarországon gyakorlatba iktatva működik immáron több mint egy évtizede. Ami mondhatni világ szinten egyedülállónak mondható jelenség, és ugyanakkor kísértetiesen hasonlít arra, amit a jelenlegi amerikai republikánus oldal és első sorban Trump, látszólag elkezdett erősen másolni.
Furcsa összefüggések… Lehet mi voltunk a tesztje valaminek ?
Ami korábban kampánytanácsadói „know-how” volt, az idővel rendszerstratégiává vált nálunk.
A konfliktus-keretezés, az ellenségképzés, az érzelmi mobilizáció nem eseti eszköz, hanem a kommunikáció alapállapota lett.
Ez ma már nem csak egy magyar sajátosság. Hiszen hasonló logika működik az még 1 x az Egyesült Államokban, és amúgy Izraelben, Olaszországban vagy Szlovákiában, és Szerbiában is. A modern politika globálisan identitásharcra épül ezekben az országokban is jelenleg.
A különbség az arányokban és a következetességben van csupán.
Mit csinál ez hosszútávon egy társadalommal?
A technika működik. Választásokat lehet vele nyerni kétharmados többséggel akár ciklusokon átívelően. Ennek voltunk szemtanúi az utóbbi évtizedekben.
A kérdés inkább az, hogy hosszú távon mit tesz a közbeszéddel, ha:
- a politika permanens fenyegetettség érzésre épül,
- mindig van egy „ők”, és egy ellenség és amitől lehet félni rettegni,
- és a választás nem jövőkép vagy érdemi verseny, hanem veszélyelhárítás vagy vészhelyzet.
A finkelsteini politika nem feltétlenül hazugságokra épül. Inkább fókuszáthelyezésre. Arra, hogy mit nagyítasz fel, mit egyszerűsítesz le, és kit teszel meg felelőssé. Lényegében ennyi…
Ez a tömeg manipulációs módszer ősi ösztönökre hat. És amíg a politika érzelmekről szól, nem Excel-táblákról, addig mindig lesz, aki alkalmazza. Pláne hatalomban és erőforrás fölényben !
A legősibb politikai mondat ugyanis nem az, hogy:
„Bízz bennem. Együtt megoldjuk !”
Hanem az, hogy:
„Tőle félj. Mert elpusztulsz !”
Ha támogatnád a munkánkat kérlek oszd meg ezt a cikket ! Pacsi !