Zuglóban a rendőrség nemrég egy látványos marihuánafogást jelentett be. A sajtóközlemény szerint 22 kilogramm „zöld anyagot” találtak, amit már elsőre is hatásos számnak szántak. A hírt végigfutotta az összes nagyobb portál, és az átlagolvasó valószínűleg úgy gondolta: újabb nagypályás dealer bukott le.
Aztán jött a bíróság, és kiderült: a számok nem egészen stimmelnek. A 22 kilóból ugyanis jócskán le kellett vonni a csomagolást, a szárakat, a gyökereket, és – kapaszkodjunk meg – a befőttesüveget is, amit a rendőrök simán beleszámoltak a „lefoglalt marihuána bruttó tömegébe”.
A történet egyszerre groteszk és tanulságos. Mert ha egy üveget is „bűnjelnek” tekintünk, akkor tényleg bármi az lehet. Egy villanykörte, amivel a növényt megvilágították? A víz, amivel locsolták?
Ez az ügy több, mint egy félresikerült sajtóközlemény. Ez egy figyelmeztetés: a rendőrségi gyakorlat, a bizonyítási eljárások és a szakértői értékelés precizitása komoly kérdések tárgyává vált.
Papíron minden zöldebb
A hazai rendőrségi kommunikáció évek óta hajlamos „nagy fogásként” bemutatni a kisebb termesztéseket is. A képek mindig ugyanazt a dramaturgiát követik: a konyhaasztalra kirakott befőttesüvegek, néhány növénydarab, egy darab digitális mérleg, mellé egy fényképezőgéppel komponált „lefoglalt eszközök” tábla.
A cél világos: erőt mutatni. De miközben az üzenet az, hogy „a rendőrség keményen fellép a drogok ellen”, a részletek gyakran ellentmondanak ennek az imidzsnek.
A zuglói esetben például sem mérleget, sem tasakokat, sem kisebb címletű pénzt nem találtak – vagyis semmit, ami valóban kereskedelemre utalna. A növényeket ugyan lefoglalták, de a szakértői anyagban már az is zavaros volt, hogy pontosan mennyi növényről és mekkora mennyiségről beszélünk.
Bruttó ország – nettó bizonyítékok
Az igazságszolgáltatásban van egy alapvető elv: a bizonyíték legyen egyértelmű, reprodukálható és arányos.
Ha viszont a bizonyítás során a bruttó tömegbe beleszámítják az üveget, azzal nemcsak a szakmai hitelességet ássák alá, hanem a közbizalmat is. Mert ha egy átlagos ember azt látja, hogy egy üveg is „bűnjel”, akkor már nem tudja komolyan venni az egészet.
És itt van a probléma gyökere: a mennyiségi statisztika fontosabb, mint a minőségi igazságosság.
Ha a rendőrségi kommunikáció a „lefoglalt marihuána mennyiségével” akar villogni, akkor az könnyen torzíthatja a valóságot. A közvélemény számára pedig mindez egy újabb „nagy fogás” – még akkor is, ha a nettó eredmény mindössze néhány gramm.
Nedves vs. száraz: miért számít ez jogilag?
Fontos technikai részlet: egy növény nedvesen jóval nehezebb, mint amikor teljesen kiszárítva mérik a virágot. A termesztés során a levélzet, a szárak és a nedvességtartalom jelentősen torzíthatja a bruttó tömeget — akár nagyságrendileg is. Ez nem apróság: a büntetési tételeket gyakran grammban határozzák meg, és pár száz gramm különbség eldöntheti, hogy valakit enyhébben vagy súlyosabban ítélnek-e el.
Ha a hatóság a nedves, tárolóeszközökkel együtt mért bruttó tömeget használja a kommunikációban vagy a vádemelés alapjaként, az úgy torzíthatja a tényállást, hogy a tényleges, nettó drogmennyiség valójában jelentősen alatta marad annak, ami a sajtóban megjelenik. Egy ügy akkor lesz igazán problémás, amikor a mérési módszer és az átláthatóság hiánya miatt a vádemelés súlyosabb tételek alapján történik — miközben a nettó, jogilag releváns tömeg jóval kisebb.
Röviden: a nedvesség és a csomagolás beleszámítása nem technikai részlet többé — ez lehet az a különbség, ami egy embert könnyűvé vagy súlyos büntetésre ítélhetővé tesz.
Nem a növény a probléma, hanem a rendszer
A zuglói ügy nem egyedi. Az elmúlt években több hasonló eset is napvilágra került, amikor a rendőrségi eljárások vagy szakértői vélemények túlzóak, hiányosak vagy egyenesen félrevezetők voltak.
Ez részben annak is a következménye, hogy a magyar drogpolitika továbbra is a büntetésre, nem pedig a megértésre épül. Miközben Európa-szerte egyre több ország legalizálja vagy dekriminalizálja a kannabiszt, nálunk még mindig a „marihuána = veszély” sémában gondolkodnak.
Pedig ha a cél valóban a bűnmegelőzés és a társadalmi egészség, akkor nem a befőttesüveg számolgatása lenne a legfontosabb feladat.
Zárásként
A zuglói eset tökéletes tükör: a magyar rendészeti rendszer saját abszurditásán csúszik el.
A szabályok és a valóság között ott zörög az üvegfedő – benne néhány gramm szárított levél, és egy nagy adag kérdés, amit senki sem akar kinyitni.
Forrás : Offmedia